Ősz

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog." /József Attila:Ősz/

Fekete -Fehér

Fekete-Fehér

Fekete és fehér hegyek között
a fekete-fehér semmi szakadéka tátong.
Feketékből és fehérekből vannak a hidak,
keskeny feketék és fehér masszívak.
Át kell vinni egy fekete-fehér testet és lelket,
de egy hang azt súgja,
a szív az maradjon most veszteg.
A túloldalon a fehér rejtély
és a fekete ismeretlen hívogat,
Ő mégis elindult, - fekete-fehér léptekkel -
hogy megfejtse a kétszínű titkokat.

Ezek egy fehér papíron fekete szavak.
Fekete hangulatomban
őszinte vonalak.
Tiszta fejjel tudom,
már elkerülnék minden vitát.
Így, fekete-fehér szavakkal akarok
Veled egy új játszmát:
pepitát!/Majoros Gabriella/

Ez+Az

Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!
S én Pestnek mindig jóbarátja voltam,
És ahol csak kell, hát pártját fogom.
Volt itt nekem sok kellemes napom.
Kivált h' az utcán kóborolhatok:
Az angyaloknál boldogabb vagyok.
Egy óriáskigyó bámészkodásom,
Végighuzódik a népsokaságon.
S aztán itt minden olyan érdekes,
A sziv örömében csak ugy repes.
A vargainasok pofozkodása,
A bérkocsiknak embergázolása,
A zsebmetszők, a pörölő kofák
Az embert mind igen mulattatják.
S azt kell még látni, hogyha szép időben
Sétára kél a tarkabarka nőnem;
Mi szépek ők, mi szépek, teringette,
Elől kifestve és hátul kitömve.
Hát ahol a dicső arszlánok járnak!
Azt nevezem aztán baromvásárnak./Petőfi  Sándor:Pest/